Összetört álmok...

Miért van az, hogy a legnagyobb álmod, amire minden másodperben vársz. Az csak álom marad. Mikor szidod magad, hogy mennyire naiv vagy. Mikor egyik pillanatban azt hiszed, hogy fontos vagy, hogy jelentesz számára valamit. Aztán egy másik mondatával a tört forgatja a szívedben. Hiszel neki. Pedig nem akarsz. Egyetlen mosolyával levesz a lábadról. Egyetlen érintésétől a szívverésed felgyorsul. Egyetlen lélegzetétől eláll minden szavad. Mikor megcsörren a telefonod, és a pulzusod az egekbe szökik. Találkozunk? Az agyad tudja, hogy nem a válasz. A szíved mégis sokkal erősebb. Te arra hallgatsz. Pedig tudod, hogy nem szabad. Mégis igent mondasz. Találkoztok. Várod a pillanatot, amikor meglát, és felcsillan a szeme. Elképzeled, ahogy megölel, és a füledbe suttogja azt a bizonyos szót. Hiányoztál. Elképzeled, ahogy megcsókol, szorosan magához húz, mintha megállna az idő, és ti csak ketten vagytok. Mikor minden más megszűnik, és azzal vagy, akit szeretsz, és ő viszont szeret téged. Azonban a rózsaszín köd tovaszáll. Ott áll előtted, és minden, ami a képzeletedben lejátszódott, egy naiv kislány álmának képzeletében játszódott le. Ott áll előtted. És egy szó, amit mond. Szia. Ad három puszit az arcodra. És menjünk. Ennyi. Minden amire vágytál, csak vágyálom marad. Átmész hozzá. Ő teljesen más mint amire számítottál. Más, mint amit gondoltál. Minden más. Ott van a közeledben, mégis olyan mintha külön dimenzióban lennétek. Rád néz, a szeme sok mindent elárul. Azonban a tettei, a szavai teljesen mást mutatnak. Mikor érzed, hogy fontos vagy neki. Azonban mást mutat. Nem tudja kimutatni az érzelmeit? Nem meri? A választ nem tudod. Csupán csak annyit, hogy valami van, amit nem tudsz. Amit tudnod kellene. De nem mondja el. Se a fejébe, se a szívébe nem látsz bele. Választhatsz. Vagy tovább szenvedsz, mikor sokkal jobbat érdemelnél. Tudod, de mégsem jut el a tudatodig. Vársz rá. Várod, hogy minden megváltozik. Hozzád bújik. Érzed a lélegzetét a nyakadon. Érdez a szívverését a mellkasodon. Érzed minden porcikáját. Minden mozdulatát. Átölel. De te nem tudod, hogy szorít magához. Erre az egy éjszakára? Vagy úgy ölel, mint azt az embert akit tiszta szívéből szereti. Megcsókol. Szeretsz? Jön az egyszerű kérdés neked. A választ tudod. Ki is mondanád. Azonban az agyad ellenkezik. És most ő győzedelmeskedik. Nem mondasz semmit. Csak ránézel. Nem? Pedig én igen. Mondja ő. A szívedbe újabb tőrdöfés. Hazudik? Igazat mond? Fogalmad sincs. Reménykedsz benne, hogy most végre valóra válik minden. Majd visszafordul a monitorjához, és te csak állsz összetörve, mint egy gyámoltalan kislány, és legszívesebben sírni, sikítani, üvölteni lenne kedved. Azonban nem teszel semmit. Egyetlen dolgot. Amit ő nem láthat, de belül szépen lassan darabokra hullasz. Egy kártyavár, amit egy apró szellő összedöntött. Egy 10 emeletes ház, amit egy tornádó apró darabjaira szedett. Egy könnycsepp születik csupán meg a szemedben. Egy könnycsepp, ami nem indul útjára az arcodon, hogy ajkaidon meghaljon. Csupán csak az venné észre aki a szemedbe néz. Aki figyel rád. De az a személy nem ő. Pedig te csak őrá vársz. Ő akit mindennél jobban szeretsz. Miért? Teszed fel magadnak már oly sokadszorra a kérdést. Miért szeretem? De választ nem kapsz rá. Fogalmad sincsen. Szereted, és ez ellen semmit nem tudsz tenni. Kitépnéd a szívedből, de ez csak egyféleképpen lehetséges. Tudod a választ. Soha többé nem szabad találkoznotok. Nem beszélhetsz vele. Minden kapocs ami köztetek volt elszakad. Minden. Azonban nem tudod hogy ez téged mennyire fog összetörni. Talán sokkal rosszabb lesz minden. Talán jobb. Most még nem tudod a választ. Azonban meg kell tenned. Vagy tovább szenvedsz mellette, vagy megpróbálsz egy másik életet kezdeni. Egy olyat amiben ő nincs benne. Azonban ha számodra ő jelent mindent akkor nem biztos hogy kibírod. Sok mindenről le lehet mondani az életben. Cigi, drog, luxus. Azonban az életedről nehezebb. Pedig meg kell próbálnod…..