Összetört álmok...

Miért van az, hogy a legnagyobb álmod, amire minden másodperben vársz. Az csak álom marad. Mikor szidod magad, hogy mennyire naiv vagy. Mikor egyik pillanatban azt hiszed, hogy fontos vagy, hogy jelentesz számára valamit. Aztán egy másik mondatával a tört forgatja a szívedben. Hiszel neki. Pedig nem akarsz. Egyetlen mosolyával levesz a lábadról. Egyetlen érintésétől a szívverésed felgyorsul. Egyetlen lélegzetétől eláll minden szavad. Mikor megcsörren a telefonod, és a pulzusod az egekbe szökik. Találkozunk? Az agyad tudja, hogy nem a válasz. A szíved mégis sokkal erősebb. Te arra hallgatsz. Pedig tudod, hogy nem szabad. Mégis igent mondasz. Találkoztok. Várod a pillanatot, amikor meglát, és felcsillan a szeme. Elképzeled, ahogy megölel, és a füledbe suttogja azt a bizonyos szót. Hiányoztál. Elképzeled, ahogy megcsókol, szorosan magához húz, mintha megállna az idő, és ti csak ketten vagytok. Mikor minden más megszűnik, és azzal vagy, akit szeretsz, és ő viszont szeret téged. Azonban a rózsaszín köd tovaszáll. Ott áll előtted, és minden, ami a képzeletedben lejátszódott, egy naiv kislány álmának képzeletében játszódott le. Ott áll előtted. És egy szó, amit mond. Szia. Ad három puszit az arcodra. És menjünk. Ennyi. Minden amire vágytál, csak vágyálom marad. Átmész hozzá. Ő teljesen más mint amire számítottál. Más, mint amit gondoltál. Minden más. Ott van a közeledben, mégis olyan mintha külön dimenzióban lennétek. Rád néz, a szeme sok mindent elárul. Azonban a tettei, a szavai teljesen mást mutatnak. Mikor érzed, hogy fontos vagy neki. Azonban mást mutat. Nem tudja kimutatni az érzelmeit? Nem meri? A választ nem tudod. Csupán csak annyit, hogy valami van, amit nem tudsz. Amit tudnod kellene. De nem mondja el. Se a fejébe, se a szívébe nem látsz bele. Választhatsz. Vagy tovább szenvedsz, mikor sokkal jobbat érdemelnél. Tudod, de mégsem jut el a tudatodig. Vársz rá. Várod, hogy minden megváltozik. Hozzád bújik. Érzed a lélegzetét a nyakadon. Érdez a szívverését a mellkasodon. Érzed minden porcikáját. Minden mozdulatát. Átölel. De te nem tudod, hogy szorít magához. Erre az egy éjszakára? Vagy úgy ölel, mint azt az embert akit tiszta szívéből szereti. Megcsókol. Szeretsz? Jön az egyszerű kérdés neked. A választ tudod. Ki is mondanád. Azonban az agyad ellenkezik. És most ő győzedelmeskedik. Nem mondasz semmit. Csak ránézel. Nem? Pedig én igen. Mondja ő. A szívedbe újabb tőrdöfés. Hazudik? Igazat mond? Fogalmad sincs. Reménykedsz benne, hogy most végre valóra válik minden. Majd visszafordul a monitorjához, és te csak állsz összetörve, mint egy gyámoltalan kislány, és legszívesebben sírni, sikítani, üvölteni lenne kedved. Azonban nem teszel semmit. Egyetlen dolgot. Amit ő nem láthat, de belül szépen lassan darabokra hullasz. Egy kártyavár, amit egy apró szellő összedöntött. Egy 10 emeletes ház, amit egy tornádó apró darabjaira szedett. Egy könnycsepp születik csupán meg a szemedben. Egy könnycsepp, ami nem indul útjára az arcodon, hogy ajkaidon meghaljon. Csupán csak az venné észre aki a szemedbe néz. Aki figyel rád. De az a személy nem ő. Pedig te csak őrá vársz. Ő akit mindennél jobban szeretsz. Miért? Teszed fel magadnak már oly sokadszorra a kérdést. Miért szeretem? De választ nem kapsz rá. Fogalmad sincsen. Szereted, és ez ellen semmit nem tudsz tenni. Kitépnéd a szívedből, de ez csak egyféleképpen lehetséges. Tudod a választ. Soha többé nem szabad találkoznotok. Nem beszélhetsz vele. Minden kapocs ami köztetek volt elszakad. Minden. Azonban nem tudod hogy ez téged mennyire fog összetörni. Talán sokkal rosszabb lesz minden. Talán jobb. Most még nem tudod a választ. Azonban meg kell tenned. Vagy tovább szenvedsz mellette, vagy megpróbálsz egy másik életet kezdeni. Egy olyat amiben ő nincs benne. Azonban ha számodra ő jelent mindent akkor nem biztos hogy kibírod. Sok mindenről le lehet mondani az életben. Cigi, drog, luxus. Azonban az életedről nehezebb. Pedig meg kell próbálnod…..

Végszó...

Elegem van az életből, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni
Nem akarok már érezni se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat
El akarok menni innen, jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire
Felejteni akarok nyugalomban, csöndben
Erdőben sétálni a sötétben és ködben
Nem akarok vitát, se szidást hallani,
Nem fogok többet senkit sem zavarni
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést
A szívem nem bír már el több vérzést
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet
Nem találok örömet itt, se boldogságot
Csak megvetést, bánatot, hazugságot,
Vidám szeretnék lenni mégsem tudok
Ezért feladom, és a Halál felé futok
Gyenge vagyok és gyáva nem tagadom
De nem látok semmi okot amiért itt kéne maradnom
Nem tudom, mit érez más, csak azt amit én,
Nem lehetek többé boldog ez már tény
Melankolikus mondanivalóm csak egy szó : Halál
Egy lány aki nem keresi a boldogságot mert sosem talál…

egy pillanat.....

Barátság? Élet? Szerelem? Álmok? Valóságérzet?
Mind mint csak szavak.
Barátok, akiket imádsz, akikkel jóban rosszban együtt vagy.
Élet amit te annak nevezel, közben meg csak egyik napról a másikra létezel.
Szerelem, amikor a gyomrod cigánykereket vet, mikor minden pillanatban vele lennél, mikor egyetlen csókjáért az ördögnek adnád a lelked. Mikor ő csak kinevet, és játszik veled.
Álmok, egy tovatűnő pillanat.
Valóságérzet, mikor azt kívánod csak egy álom legyen, és te villámgyorsan ébredj fel.

Barátok, mégis vannak. Kikkel a mindennapjaidat éled, kikre bármikor számíthatsz. Kik egy elsuttogott szóból, értik az egész mondatodat. Kik téged szeretnek. Téged aki igazából vagy. Akik akkor is veled vannak ha a világ kiközösít, mikor senkire nem vagy kíváncsi. Kiknek vállán kisírhatod magad. A hülyeségeid miatt nem nevetnek ki, hanem csak feléd nyújtják kezüket, és melletted vannak bármi is történik. Akik nem lebeszélni akarnak a döntéseidről, hanem megígérik, hogy veled lesznek akkor is, ha amelyik utat választod az nem a legjobb számodra. Akik a bajban, a boldogságban veled vannak. Kiknek őszinte mosoly jelenik meg arcukon ha téged meglátnak. Akiket elfogadnak olyannak amilyen vagy. Akiket te is szívből szeretsz.

Szerelem. Egy átverés. Mégis csodálatos érzés. Minden másodpercet megállítanál, mikor vele vagy. Soha ne múljon el az a bizonyos pillanat. Mikor egyetlen öleléséért meghalnál. Mikor egyetlen pillantásáért bármit megadnál. Mikor egyetlen csókjáért, egy érintéséért a lelked eladnád. Mikor ő az kire minden másodpercben gondolsz. Alig várod már azt a percet mikor újra az ajkain teérted jelenjen meg az a bizonyos mosoly. Mikor rád nevet. Mikor csak te kellesz neki. Egy sóhaj. Egy érintés. Egy másodperc, és te ismét szárnyalsz. Mikor elég ha a közeledbe van, ha megfogja a kezed. Mikor érzed az illatát. Mikor soha senki más nem kell. Csak ő. Egy nap is ismét vége. Mikor egész héten arra vársz, hogy láthasd, pedig tudod, hogy semmit nem érez irántad. Mikor még mindig reménykedsz. Mikor reméled, hogy megváltozik. Mikor bízol benne, hogy most. Most minden másként lesz. Mikor a bizalmad, a reményed egy lapra teszed fel. Fontos vagy neki. Persze. Erre az egy éjszakára. Mikor benned ismét él a remény. Mikor te megint megadod magad. Mikor reggel felébredsz. Ő fekszik melletted. És rájössz, hogy megint becsapott. Nem is ő. Te hazudtál saját magadnak. Hazudtál, mert hittél benne. Hittél abban, hogy talán most. Talán egy apró dobbanás lesz a szívében. Egy ici pici reménysugár miben még mindig bízol. Azonban ahogy az éjszaka utolsó halovány derengése is eltűnik, helyébe a tündöklő nap köszönt be, a te szívedbe azzal a pillanattal költözik a sötétség. Ismét csak egy éjjel. Ismét egy csalódás. És te megfogadod hogy ez volt az utolsó. Egy utolsó alkalom, mikor megalázott. Egy utolsó mikor neki volt jó. Mikor azt tehette veled amit akart Azonban ahogy telnek a napok. A fájdalom szűnik, és a hiányérzet lép első helyre. Mikor hiányzik. Mikor szereted. Mikor az sem érdekel, ha egy éjszaka, de akkor is legalább addig boldognak érzed magad. Ennyi amit még remélhetsz. Így telnek a hetek, és te vagy rádöbbensz, hogy csak kihasznál, vagy egy burokban élsz tovább.

Másfél óra gyönyörért egy egész napos szenvedés..de bármikor végigcsinálom

Sziasztok!

Elérkezett életem egyik legmeghatározóbb napjának beszámolója.
2010 március 30. Ezt a napot vártam már október 30.a óta. Egy olyan nap amire már elég régóta vártam, és az a nap ahova semmi kedvem nem volt menni. Úgy éreztem, hogy már kinőttem belőle. Olyan volt, hogy már nem ők jelentenek nekem mindent. Az életem teljesen más irányba indult. Azonban tévedtem. Mint az utóbbi időben elég sok mindenben.

2010 március 29. Kelés reggel fél 7kor. Szandinál aludtam. Ébredés mint minden reggel egy rémálom. Utálok felkelni. Azonban muszáj voltam. 9:45kor indult a busz Tapolcára. Bettihez. A buszt végig aludtam, ugyanis a hétvégémből az alvás sajnos kimaradt. Hulla fáradtan érkeztem meg, negyed 2-re. Délután séta meg ilyenek. Semmilyen koncert hangulat persze. Semmi olyasmi amit a koncert elött kellene éreznem. Egyszóval punnyadás, és unalom. Ez van amikor kinősz abból amire már 3 éve vársz.

Elérkezett a nagy nap. 30.-a hajnali 4. kocsiba pakolás. Mindent ellenőrizni. Koncertjegy meg van, fényképező gép a helyén. Irány Bécs. Eltévedés persze. Hogyan is menne egyszerűen? De a mai napba még az is belefér. Semmi gáz. Ezen a napon nem ronthatja el semmi a kedvünk. Nagy nehezen meg van a csarnok. Stadhalle. fél 10. Nincsenek sokan. kb olyan 200 ember. Indulhat a várakozás. Marha lassan megy az idő. Úgy érzékeled, hogy már ott dekkolsz egy órája, és a telefonod szerint eltelt keményen 5 perc. Ez a legrosszabb benne. Amúgy is utálok várni, és ha még semmi kedvem a koncerthez akkor meg még szörnyűbb. Várni, várni, és még mindig csak várni. Amúgy ilyenkor tuti hogy a legidiótábbak vannak a közeledbe. Nem elég, hogy az osztrákokból is, de még a magyarokból is. Szerintem mindenki ismeri a magyar leghibbantabb TH fant. És is most direkt nem használok csúnya szavakat, pedig elég cifrát tudnék írni. De semmi gáz.
A TH koncertekben egy dolog nagyon jó is. Rengeteg olyan embert ismer meg az ember, akiket amúgy biztos nem ismerne. Én is most 4 lánnyal lettem nagyon jóba. Tök aranyosak, és rettentő jó fejek. Egész nap együtt szenvedés, az együtt unjuk magunkat szét, de mellette meg tök jól szórakozunk. Igen. a Tokio Hotelnek olyan dolgokat is lehet köszönni, mint a barátság. Rengeteg ember ismeri meg ilyenkor egymást. Szoros barátságok szövődnek. Ami szerintem fantasztikus.

A szervezés annyira nem volt szar. Néha egy két dolgot persze nem értettem. A sorszám rendszer úgy volt baromság ahogy volt. Semmi értelme nem volt. Persze majd azok állnak elöl akiknek sorszámuk van. Persze ahogy ez valakinek kiugrott a pici buksijából. Lehet, hogy ők mentek be elsőre a csarnokba, de a kordonnál ott az nyer aki erősebb, akinek nagyobb a pofája. Hát igen, ahogy Máté mondja nekem: Erősebb kutya baszik. Természetesen nekem ekkor még semmi kedvem az egészhez. haza akartam jönni. megéri rájuk ennyit várni? egész nap szenvedni? megérdemlik? a válasz nem. legalábbis ebben a pillanatban még nem.

Kapunyitás 6. ami szokásuktól eltérően most majdnem pontos volt. Még elszívok egy cigit. Kiveszem a dobozból, és megindult a tömeg. jól van akkor nem dohányzok. Megkezdődött a koncert elötti szenvedés sorozat. Nem elég az egész napos várakozás rájuk, ilyenkor megindul a hering tánc. Amikor a kordon, és az emberek könyöke a bordáidon fúródik át. Mikor a levegő luxus cikknek számít. Mikor minden egyes pillanat életért keményen meg kell küzdened. Legyél erősebb, fogd a barátaid kezét. Harcolj az életedért. Lehetne egy játék szlogenje is ez. Harcolj az életedért. Azonban ez a valóság. Egy koncert elötti végső visszaszámlálás. Egy olyan koncerté, amire akkor már talán vártam. Igen akkor már éreztem valamit. Nem azt amit kellett volna. De valami apró bizsergést a pocimban. Pár óra és vége a szenvedésnek. Pár óra és aludhatok. Egy ágy, és semmi amire nem vágytam. Elérni a csarnok bejáratát. Persze átnézték a táskákat. Semmi ücsit nem lehet bevinni. Hogy miért azt komolyan mondom nem értem. a koncert alatt meg meghalsz. De ez is egy olyan dolog amit sztem soha nem fogok felfogni. Utána megkezdődik a versenyfutás. A legjobb helyekért. spuri,kb mintha mindenki az életéért futna. Mint egy méhkas, akit felmérgesítettek. olyan a csarnok. Emberek, akik kiállnak az együttes mellett. Emberek, akik egymást egy kiskanál vízbe bele tudnák fojtani. Van amiben összetartunk, de amúgy gyűlöljük egymást. Mindenki arra hajt, hogy minél közelebb kerüljön hozzájuk. Hogy minél közelebbről lássa azokat akik miatt már napok óta szenved, akik miatt nem bír aludni, akik megjelennek az álmában. Egy másodperc. Ennyi amit mindenki vár. Semmi több. Egyetlen másodperc. Egy mosoly, egy pillantás. Azonban ez leginkább egy álom. Ugyan úgy ahogy a négy fiú. Sokan róluk álmodnak. Egy álom. Semmi több. Ők emberek, és saját érzésekkel. Ebbe a sok ezer lányba akik előttük sikítoznak, akik a nevüket kiabálják nem látnak semmit. Semmit csak a rajongót. Ennyi. Egy két lányba meg szerintem még ennyit sem, max egy elvetemült állatot, akik ugyan úgy néznek ki mint ők. Fogalmam sincs, hogy ők mit gondolnak. Senki nem fog beleszeretni a saját tükörképbe. De nagy az isten állatkertje, és marha kicsi a kerítés. Erre már sokszor rájöttem.

A csarnokban elfoglaltuk a legjobb helyet. elsőre az 5. sor, a koncert kezdetére már a második. Igen hát az erőszakosak nyernek. Az elsőbe nem sikerült. Egy két ajtós szekrénynek nem valszeg, hogy neki megyek. Még az életemet jobban szeretem. Aztán mindenkiben benne van az a várakozó érzés, hogy kezdődjön már. Persze itt már én is totál be voltam zsongva. fogalmam sincs, hogy lehettem egész nap olyan unott. Azonban 8 óra. Sehol semmi. Már mindenki kiabálja: Wir wollten Tokio Hotel. A függöny hullámzik. Majd egyszerre a függöny eltűnik, és megjelenik az a bizonyos tojás. Gutti ott volt benne. Majd megjelenik Tom, Bill. Gerorgról fogalmam sincsen. Egy picikét elfogult vagyok, és más nem nagyon érdekel Tomon kívül. Az első szám. Komm. Tom a húrok közé csap. Bill torkából felszállnak az első varázslatos hangok. A csarnok megtelik a hangjával, és mindenki eufórikus állapotba kerül. A képek folyamatosan készülnek. A rajongók örülnek, hogy láthatják a kedvenceiket. Egyik másodpercben Tom még mosolyog, a következőben pedig komolyan csap a húrok közé. Az volt a legjobb az egészben, hogy rengeteget mosolyogtak. Tom a koncert turnén nem mosolygott ennyit, mint ezen az egy koncerten. Nem nézett a közönségre. Most viszont igen. annyira jó volt látni az arcát, ahogy mosolyog. Annyira felemelő volt. Komolyan mondom ilyet nagyon régen nem éreztem. Az Alien alatt amikor fel lettek mutatva azok a papír Alien fejek, és elmosolyodták magukat. Látszott, hogy örömet szereztek nekik a rajongók. A kedvenc számom. Komolyan nem értem miért. De ez az a szám az albumról, amibe első hallásra beleszerettem.

Alien sucht liebe. deine liebe. ich bin krank, ohne dich

Ez a sor az amitől kész végem van. Elhaláloztam és vége. Ennyi. Kaputt.
A régi számokból is énekeltek: Ich breche aus, az örök kedvenc a Durch den Monsun és a Übers ende der Welt. Annyira nem vagyok oda azért a számért, de élőben teljesen más. Akkor Billt hallod élőben, és nem csak egy élettelen cd-t hallgatsz. Teljesen más. A koncerten még azok a számok is jók, amiket amúgy egyáltalán nem szokásom hallgatni, mert utálom. Nah jó ez erős túlzás, de egyáltalán nem szeretem. Élőben minden más. Amikor kb 4 méterre állnak tőled, és te meg majd meg halsz, mert fáradt vagy, fáj mindened, de akkor is semmi másra nem cserélnéd el azt a pillanatot.
Vicces hogy most az egészre emlékszek. Minden egyes pillanatra. Teljesen más volt most mint a 2007-es magyar koncert. Ott csupán Bill bejövetele. Koszonom Budapeszt. Tom mosolya, Gutti képen locsolása, és hogy vége. Ennyi maradt meg bennem.
Azonban most Tom minden egyes mosolyára emlékszem. Minden egyes arc rezdülésére. Az in your shadow alatti fájdalmas arckifejezésére, amikor majdnem elsírtam magam mikor ránéztem. Ilyen szomorúnak sem láttam még egy szám alatt sem. Katasztrófa. Olyan érzelmek voltak az arcán, amit nem gondoltam volna, hogy egy szám ki bír belőle váltani. Ez az egy szám. Szép, meg én is szeretem. De látszik, hogy neki van köze hozzá. Hogy az ő érzelmeiket fejezi ki minden egyes dal. Hogy ők írják, ők szerzik hozzá a zenét, az ő fájdalmuk, az ő örömük, az ő érzelmeik vannak minden egyes dal minden egyes sorában.

Tom 3-szor öntött telibe az ásványvizével, volt egy kis nyálcserénk, is lehet annak nevezni, ha a számba önti bele. Nem mintha zavarna a dolog. Sőőőt. Persze az üveget azt totál a másik irányba dobta. Pedig azt hiszem tetszett volna, ha én kapom el. Azt hiszem már csak Bill vizéből hiányzik az arcomba. 2007-ben Gustav, most pedig Tom és Georg. …….

Komolyan mondom, hogy egy nappal korábban teljesen úgy éreztem, hogy egy valaki miatt lemondanám ezt a bizonyos estét. Mára viszont úgy vagyok, hogy senki és semmi kedvéért nem mondanék le egy Tokio Hotel koncertet. Senki és semmi nem ér annyit, mint az a másfél óra. Másfél óra mikor senki és semmi nem érdekel, csak hogy ott vagy. Itt vagy és látod azokat akik már 4 éve elég nagy meghatározó szerepet töltenek be az életedbe. Akik néha több, néha kevesebb szerepet játszanak a minden napjaidba, azonban mindig ott vannak. Soha nem felejtődnek el teljesen.

Én az elmúlt két hónapban teljesen úgy voltam, hogy már nem érdekelnek, azonban ezzel az egy nappal rájöttem, hogy senki nem ér annyit mint ők. Olyan ember meg végképp nem ér annyit, akinek én nem jelentek semmit. Rájöttem, hogy a Tokio Hotel örökre az életem része lesz, és senki nem választhat el tőlük.

Soha nem felejtem el, és soha nem fogom megbánni 2006 február 13-át.

Alien

Az álom esküvő

Nah jó, hogy valami totál vidám is kerüljön ide. Ezt már régen írtam, de még mindig így gondolom. Számomra az álom esküvő..

A hajnal fényei lassan beragyogták a tengerpartot. Ma mint minden reggelen a nap felkelt a tenger felett. Azonban ez a nap mégis valahogy más volt. Volt valami a levegőben, valami megmagyarázhatatlan varázs. Valami ami nem mindennap fedezhető fel, de ma mégis végig szaladt az egész parton.
Lassan a napsugarak beúsztak a szobába. Megvilágítva a falakat, a bútorokat, majd a fényképeket amik kereteikbe foglaltak helyet, s végül az üvegen megtörtek.
A lány a fény hatására ébredezni kezdett. Lassan kinyitotta barna szemeit, majd nyújtózkodott egy hatalmasat. Párja mellette feküdt. A lány elmosolyodott, majd egy leheletnyi csókot adott a fiú arcára. Kikelt az ágyból, majd lassan az erkély ajtóhoz sétált. Kitárta, majd egy hatalmasat szippantott a levegőbe. Orrában érezte a hajnal illatát, ami a tenger sós keverékével szállt a homályban. Boldogság járta át a szívét. Igen boldog volt. Hiszen ez az a nap amiről kislány kora óta álmodozik. Hányszor elképzelte már ezt a napot, még akkor mikor otthon volt. Távol ettől a helytől. Mikor még nem is ismerte ezt a fiút, mikor még csak álmodta ezt a napot. De ma ez is eljött. Ma van életének talán legboldogabb napja. Az esküvője. Azzal a fiúval, akit talán még az életénél, igen a saját életénél is jobban szeret.
A lány visszafordult az ágy felé. Ott hol szíve választottja aludt. Milyen békés. Haja az arcába lógott. A takaró csak a derekáig volt rajta, szabadon hagyva a fiú vékony testét. A lány nem is gondolta volna, hogy ilyen szerencsés lesz, hogy pont ő az aki elrabolja a fiút, a fiú teljes szívét. Majd ismételten elmosolyodott. A fiú ébredezni kezdett. Kinyitotta igéző szemeit, majd ásított egyet. Nem szólt egy szót sem. A lány sem. Csak nézték egymást. De ez akkor mindennél többet jelentett.
A fiú kiszállt az ágyból. Mezítláb egy boxerben sétált oda a lányhoz, majd ajkaik összeértek és egy apró csók elcsattant közöttük. Átölelték egymást, és csendben nézték a tenger halk ringatózását.
Két óra múlva megérkezett a lány legjobb barátnője és az ő párja. A két lány felöltözött. Semmi extra. Egy fehér hosszú ruha volt a menyasszonyon. Mélyen dekoltált, és a hátát is szabadon hagyva. Nem abroncsos, a finom anyag csak úgy omlott le a lány testének vonalát követve. Magas sarkú helyett egy papucs, de az elegánsabb fajtából.
A vőlegényen fekete hosszú nadrág, nem a szokásos. Egy kicsit bővebb volt, ugyanis a fiú nem szerette a normális fazonú nadrágokat, és mivel ez az ő napjuk volt nem akartak senkinek megfelelni. Azt akarták, hogy ez csak nekik legyen, abban a stílusban, ami az övéké. Egy fehér ing volt a fiú felsőtestén, aminek két felső gombja nem volt begombolva, szabadon hagyva ezzel a fiú nyakát, és testének egy részét. A fiú is egy papucsba volt. Hosszú haját egy fekete gumival fogta össze. Laza, de ugyanakkor elegáns.
Nem egy átlagos esküvő, de hát maguk a fiatalok sem voltak átlagosak.
A szertartás este 8kor kezdődött. A tengerparton, 4 fiatal ácsorgott. A menyasszony és a vőlegény, valamint a lány legjobb barátnője és annak barátja. Természetesen a pap sem hiányozhatott. A szertartás nem tarthatott tovább fél óránál, azonban az utolsó mondat, ,,Mostantól férj és feleség vagytok” Akkor, amit a fiatalok lelkükben éreztek. Ahhoz foghatót még soha. Ezt az érzést szavakkal nem lehet kifejezni. Majd elcsattant az a csók közöttük.
Csak a másik két fiatal voltak tanúi ennek a csodának. Teljesen titokban történt, úgy ahogy a fiatalok eltervezték. Távol a kíváncsi szemektől. Távol a hétköznapok sodrásától. Végre egy pillanatnak csak egymásnak léteztek. Végre csak ők ketten. És ahogy tervezték úgy történt minden. Este a tengerparton fogadtak örök hűséget egymásnak, az előtt a két ember előtt, akik számukra fontosak.

A felkelő Nap ereje...

Sziasztok!

Eddig csak olyat olvashattatok tőlem, ami igazából elég depressziósra sikeredett. Sajnálom. Az elmúlt pár napom olyan volt, mintha kitéptek volna belőlem mindent. Azonban rájöttem valamire. Nem érdemli, meg, hogy szomorú legyek miatta.
Nem érdemli meg, hogy akár egy könnycseppet is ejtsek érte. Nem érdemel meg engem.
Egyik pillanatról a másikra a szárnyalásból a mély depresszióba zuhantam. Addig semmi probléma nem is volt, amíg valamivel sikerült lefoglalnom magam. Azonban este. A laptopom, és a saját gondolataim a mélységbe rántottak. Miért nem ír? Miért nem keres? Miért játszik velem? Mi az amit valójában érez? A szívem harcolt az agyam ellen. Azonban most azon a ponton vagyok, hogy nyertem. Mit? Tisztán látást. Rájöttem arra mire már réges régen rá kellett volna. Neki csak egy strigula voltam a noteszében. Hogy ő soha semmit nem akart tőlem. Csak játék. Egy ember érzelmeivel való játszadozás. De már nem
Nem hagyom magam soha többé. Még egyszer én ezt nem fogom átélni.
Mostantól leginkább az eszem lesz az akire hallgatok. Ő nem olyan, hogy a legnagyobb szakadékba taszít. Ezek után már soha többé látni sem akarom, nem hogy beszélni vele. Szerinte soha nem volt miről beszélnünk. Ha ő komolyan így gondolja, akkor ezek után engem már nem is érdekel, és ne is akarjon tőlem soha többé semmit, mert nem érdekel. Még egyszer nem fog átgázolni rajtam. Soha többé senki miatt nem vagyok hajlandó félretenni a büszkeségem és az önbecsülésem. Nagy árat kellett fizetni azért, hogy erre rájöjjek. Azonban megtörtént. Azoknak akik engem olvasnak tanácsolnék valamit.
Hallgassatok a barátaitokra. Nem biztos, hogy az amit ők mondanak az rosszat jelent neked. Sokszor olyanra is rájönnek egyből, ami te nem veszel észre, mert elvakít a szerelem.
Én megbántam, hogy nem hallgattam a barátaimra. Mindenki mondta, hogy felejtsem el, mert hazudik, mert átver, mert nem is érdeklem, mert csak egy dologra kellek neki. Hittem nekik? Persze, hogy nem. Azt mondtam amit a szívem súgott. Hagyjatok békén, ez az én életem. Rajtam múlik, hogyan b.szom el. Azonban mindent elrontottam. Amikor miatta sírtam, akkor a barátaim voltak, akik mellettem álltak, mert szeretnek. Ők azok akik tényleg figyelnek arra, hogy boldog legyek, és ne kövessek el hülyeségeket. De én: tipikus oroszlán, mindig a saját feje után megy, és soha senki más véleményével nem foglalkozik. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy néha nem ártana.
Ezennel köszönök nekik mindent, hogy mellettem állnak, és mindig a szemembe mondják az igazságot, még akkor is, ha nekem abban a pillanatban az nem nagyon tetszik, és megsértődök. Tudom, hogy szeretnek, és mellettem fognak állni mindig.
Köszönöm és nagyon szeretlek titeket.
Adry, Manó, Betti



Alien

egy másodperc...és vége mindennek

Fáj minden pillanat amit életben kell tölteni. Amikor úgy érzed hogy minden ami benned van eltűnik, és a hasadban egy nagy ürességet érzel. Amikor minden mondatával téged akar a sárba döngölni. Mikor minden egyes szava 1000 késszúrás a szíveden. A szíved. igen. Ami perpillanat darabokban hever benned. Mint mikor egy hurrikán söpör végig egy kis faházakkal teli tengerparton. És maga után semmit nem hagy. Csak romok. Csak fájdalom. Annyi év kemény munkája. Ugyan ez játszódik le bennem is. Amiről azt hittem, hogy valóság lehet, csak a képzelet szüleménye. Amiről azt hittem, hogy igazság. Az csak káprázat. Egy jól elhintet mondat, és a szívem ismét a karjaiba dobtam. Hiába. Ő egy villám erejével sújtott le rá, és hagyta porig égni. Közben nevetett felettem. Nevetett, mert látta, hogy szenvedek. Nevetett, hogy valakit ismételten a porba taposhatott. Azért, mert neki nem fáj semmi.
Játék. Ennyi volt csupán számára minden perc. Egy ostoba játék, amikor a szívem a helyszín, ahol az érzelmek a bábuk, és végül sakk matt. A király ledőlt, és a táblán semmi sem marad. Csak egy gonosz kacaj söpör végig azon a helyen, ahol nem régen még valakinek az álmai éltek. Valakinek. Az a valaki én vagyok.
Álmok. Milyen butaság. Álmok. Mik azok? Egy pillanat töredéke, és ismételten álmok, jövő, és érzelmek nélkül állsz egyedül. Egy másodperc, és a szíved helyén egy hatalmas kráter tátong. Egy másodperc és a nevetése tölti be azt a helyet ahol boldogságnak kellene helyet foglalni.
Mit meg nem változtat egy másodperc.
Egy másodperc, ennyi kell az élethez.
Egy másodperc kell a boldogsághoz.
Egy másodperc kell ahhoz, hogy mind ezt lerombold.
Egy másodperc kell a halálhoz.
És egy másodperc ahhoz, hogy eldöntsd tovább élsz.
Megpróbálod a darabjaidat összeszedni, megpróbálod az űrt kitölteni, megpróbálsz lélegezni.
Persze nagyon jól tudod, hogy nehéz lesz. Sok oda nem illő darab kerül még az utadba. Sok szív, akik mindent megtennének érted. Azonban a darab nem illik a lyukba. Nem, mert nem ő az.
Talán találsz valakit aki beleillik. De addig élned kell, és mosolyogni. Úgy, hogy ne lássák mennyire fáj is…

a szerelem csapdájában

Vannak olyan pillanatok az életben, amit legszívesebben átaludnál. Amikor kilépnél a testedből, vagy csak megértenéd hogy mi az ami most körülötted folyik.

Ugyan ezt érzem ebben a pillanatban én is.

Az agyam jár ezerrel, és fogalmam sincs hogy mit csináljak.

Sokan mondják, hogy szép a szerelem, hogy egy lány gyönyörű, ha szerelmes. Tényleg? Akkor én kivétel vagyok. A szerelem csak egy átkozott börtön, amiből ha menekülni akarsz vasmarokkal tartja a szívedet. Nem tudod eltépni a láncokat, és csak még jobban belegabalyodsz. Amikor az eszedre hallgatnál, de nem megy. Nem sikerül. Minden próbád hiába, és te csak ordítani, sírni szeretnél. Vagy csak elfelejteni az egészet. Azonban tudod hogy ez lehetetlen.

Megszépít? Az élőhullára azt mondod hogy szép? Egy sírból kikelt horrofilmbéli szereplőre azt mondod hogy gyönyörű? Szerintem nem. Pedig én most totál úgy nézek ki. Még hogy megszépít? Jah. Lehet másokat igen. Vagy azok a különleges szerelmek?

Igen. Biztosan. Ha a másik is viszonozza. Azonban, ha nem, akkor marad a fájdalom, a kétségbeesés. A tudatlanság, hogy miért játszik veled. Hogy miért jó neki ha téged szenvedni lát. De a válasz nem érkezik meg. Soha. Maximum ő van tisztában az érzéseivel, de neked nem mondja el. Fél. Talán. Vagy csak jó neki ha fájdalmat okozhat. De te soha semmiképpen nem tudod meg. A szívébe nem látsz bele.

Könnyű dobálózni azzal a szóval. Az a bizonyos. Szeretlek. Azonban szerintem sokkal több értelme van, ha akkor mondod ki, és annak, akinek tényleg tiszta szívből mondod. Akit tiszta szívből szeretsz. Nem azért mert akár meg akarod kapni pár órára. Nem azért mert neked most szükséged van arra h szeressenek. Hanem mert tényleg úgy gondolod a szíved mélyén.

De ez az amit soha nem fogsz megtudni. Hogy miért töri a szíved darabokra már oly sokadszorra. Egy dolgot tudsz. Csendben szenvedni, és talán tovább lépni egy szép napon.....