egy másodperc...és vége mindennek

Fáj minden pillanat amit életben kell tölteni. Amikor úgy érzed hogy minden ami benned van eltűnik, és a hasadban egy nagy ürességet érzel. Amikor minden mondatával téged akar a sárba döngölni. Mikor minden egyes szava 1000 késszúrás a szíveden. A szíved. igen. Ami perpillanat darabokban hever benned. Mint mikor egy hurrikán söpör végig egy kis faházakkal teli tengerparton. És maga után semmit nem hagy. Csak romok. Csak fájdalom. Annyi év kemény munkája. Ugyan ez játszódik le bennem is. Amiről azt hittem, hogy valóság lehet, csak a képzelet szüleménye. Amiről azt hittem, hogy igazság. Az csak káprázat. Egy jól elhintet mondat, és a szívem ismét a karjaiba dobtam. Hiába. Ő egy villám erejével sújtott le rá, és hagyta porig égni. Közben nevetett felettem. Nevetett, mert látta, hogy szenvedek. Nevetett, hogy valakit ismételten a porba taposhatott. Azért, mert neki nem fáj semmi.
Játék. Ennyi volt csupán számára minden perc. Egy ostoba játék, amikor a szívem a helyszín, ahol az érzelmek a bábuk, és végül sakk matt. A király ledőlt, és a táblán semmi sem marad. Csak egy gonosz kacaj söpör végig azon a helyen, ahol nem régen még valakinek az álmai éltek. Valakinek. Az a valaki én vagyok.
Álmok. Milyen butaság. Álmok. Mik azok? Egy pillanat töredéke, és ismételten álmok, jövő, és érzelmek nélkül állsz egyedül. Egy másodperc, és a szíved helyén egy hatalmas kráter tátong. Egy másodperc és a nevetése tölti be azt a helyet ahol boldogságnak kellene helyet foglalni.
Mit meg nem változtat egy másodperc.
Egy másodperc, ennyi kell az élethez.
Egy másodperc kell a boldogsághoz.
Egy másodperc kell ahhoz, hogy mind ezt lerombold.
Egy másodperc kell a halálhoz.
És egy másodperc ahhoz, hogy eldöntsd tovább élsz.
Megpróbálod a darabjaidat összeszedni, megpróbálod az űrt kitölteni, megpróbálsz lélegezni.
Persze nagyon jól tudod, hogy nehéz lesz. Sok oda nem illő darab kerül még az utadba. Sok szív, akik mindent megtennének érted. Azonban a darab nem illik a lyukba. Nem, mert nem ő az.
Talán találsz valakit aki beleillik. De addig élned kell, és mosolyogni. Úgy, hogy ne lássák mennyire fáj is…