A felkelő Nap ereje...

Sziasztok!

Eddig csak olyat olvashattatok tőlem, ami igazából elég depressziósra sikeredett. Sajnálom. Az elmúlt pár napom olyan volt, mintha kitéptek volna belőlem mindent. Azonban rájöttem valamire. Nem érdemli, meg, hogy szomorú legyek miatta.
Nem érdemli meg, hogy akár egy könnycseppet is ejtsek érte. Nem érdemel meg engem.
Egyik pillanatról a másikra a szárnyalásból a mély depresszióba zuhantam. Addig semmi probléma nem is volt, amíg valamivel sikerült lefoglalnom magam. Azonban este. A laptopom, és a saját gondolataim a mélységbe rántottak. Miért nem ír? Miért nem keres? Miért játszik velem? Mi az amit valójában érez? A szívem harcolt az agyam ellen. Azonban most azon a ponton vagyok, hogy nyertem. Mit? Tisztán látást. Rájöttem arra mire már réges régen rá kellett volna. Neki csak egy strigula voltam a noteszében. Hogy ő soha semmit nem akart tőlem. Csak játék. Egy ember érzelmeivel való játszadozás. De már nem
Nem hagyom magam soha többé. Még egyszer én ezt nem fogom átélni.
Mostantól leginkább az eszem lesz az akire hallgatok. Ő nem olyan, hogy a legnagyobb szakadékba taszít. Ezek után már soha többé látni sem akarom, nem hogy beszélni vele. Szerinte soha nem volt miről beszélnünk. Ha ő komolyan így gondolja, akkor ezek után engem már nem is érdekel, és ne is akarjon tőlem soha többé semmit, mert nem érdekel. Még egyszer nem fog átgázolni rajtam. Soha többé senki miatt nem vagyok hajlandó félretenni a büszkeségem és az önbecsülésem. Nagy árat kellett fizetni azért, hogy erre rájöjjek. Azonban megtörtént. Azoknak akik engem olvasnak tanácsolnék valamit.
Hallgassatok a barátaitokra. Nem biztos, hogy az amit ők mondanak az rosszat jelent neked. Sokszor olyanra is rájönnek egyből, ami te nem veszel észre, mert elvakít a szerelem.
Én megbántam, hogy nem hallgattam a barátaimra. Mindenki mondta, hogy felejtsem el, mert hazudik, mert átver, mert nem is érdeklem, mert csak egy dologra kellek neki. Hittem nekik? Persze, hogy nem. Azt mondtam amit a szívem súgott. Hagyjatok békén, ez az én életem. Rajtam múlik, hogyan b.szom el. Azonban mindent elrontottam. Amikor miatta sírtam, akkor a barátaim voltak, akik mellettem álltak, mert szeretnek. Ők azok akik tényleg figyelnek arra, hogy boldog legyek, és ne kövessek el hülyeségeket. De én: tipikus oroszlán, mindig a saját feje után megy, és soha senki más véleményével nem foglalkozik. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy néha nem ártana.
Ezennel köszönök nekik mindent, hogy mellettem állnak, és mindig a szemembe mondják az igazságot, még akkor is, ha nekem abban a pillanatban az nem nagyon tetszik, és megsértődök. Tudom, hogy szeretnek, és mellettem fognak állni mindig.
Köszönöm és nagyon szeretlek titeket.
Adry, Manó, Betti



Alien