Az álom esküvő

Nah jó, hogy valami totál vidám is kerüljön ide. Ezt már régen írtam, de még mindig így gondolom. Számomra az álom esküvő..

A hajnal fényei lassan beragyogták a tengerpartot. Ma mint minden reggelen a nap felkelt a tenger felett. Azonban ez a nap mégis valahogy más volt. Volt valami a levegőben, valami megmagyarázhatatlan varázs. Valami ami nem mindennap fedezhető fel, de ma mégis végig szaladt az egész parton.
Lassan a napsugarak beúsztak a szobába. Megvilágítva a falakat, a bútorokat, majd a fényképeket amik kereteikbe foglaltak helyet, s végül az üvegen megtörtek.
A lány a fény hatására ébredezni kezdett. Lassan kinyitotta barna szemeit, majd nyújtózkodott egy hatalmasat. Párja mellette feküdt. A lány elmosolyodott, majd egy leheletnyi csókot adott a fiú arcára. Kikelt az ágyból, majd lassan az erkély ajtóhoz sétált. Kitárta, majd egy hatalmasat szippantott a levegőbe. Orrában érezte a hajnal illatát, ami a tenger sós keverékével szállt a homályban. Boldogság járta át a szívét. Igen boldog volt. Hiszen ez az a nap amiről kislány kora óta álmodozik. Hányszor elképzelte már ezt a napot, még akkor mikor otthon volt. Távol ettől a helytől. Mikor még nem is ismerte ezt a fiút, mikor még csak álmodta ezt a napot. De ma ez is eljött. Ma van életének talán legboldogabb napja. Az esküvője. Azzal a fiúval, akit talán még az életénél, igen a saját életénél is jobban szeret.
A lány visszafordult az ágy felé. Ott hol szíve választottja aludt. Milyen békés. Haja az arcába lógott. A takaró csak a derekáig volt rajta, szabadon hagyva a fiú vékony testét. A lány nem is gondolta volna, hogy ilyen szerencsés lesz, hogy pont ő az aki elrabolja a fiút, a fiú teljes szívét. Majd ismételten elmosolyodott. A fiú ébredezni kezdett. Kinyitotta igéző szemeit, majd ásított egyet. Nem szólt egy szót sem. A lány sem. Csak nézték egymást. De ez akkor mindennél többet jelentett.
A fiú kiszállt az ágyból. Mezítláb egy boxerben sétált oda a lányhoz, majd ajkaik összeértek és egy apró csók elcsattant közöttük. Átölelték egymást, és csendben nézték a tenger halk ringatózását.
Két óra múlva megérkezett a lány legjobb barátnője és az ő párja. A két lány felöltözött. Semmi extra. Egy fehér hosszú ruha volt a menyasszonyon. Mélyen dekoltált, és a hátát is szabadon hagyva. Nem abroncsos, a finom anyag csak úgy omlott le a lány testének vonalát követve. Magas sarkú helyett egy papucs, de az elegánsabb fajtából.
A vőlegényen fekete hosszú nadrág, nem a szokásos. Egy kicsit bővebb volt, ugyanis a fiú nem szerette a normális fazonú nadrágokat, és mivel ez az ő napjuk volt nem akartak senkinek megfelelni. Azt akarták, hogy ez csak nekik legyen, abban a stílusban, ami az övéké. Egy fehér ing volt a fiú felsőtestén, aminek két felső gombja nem volt begombolva, szabadon hagyva ezzel a fiú nyakát, és testének egy részét. A fiú is egy papucsba volt. Hosszú haját egy fekete gumival fogta össze. Laza, de ugyanakkor elegáns.
Nem egy átlagos esküvő, de hát maguk a fiatalok sem voltak átlagosak.
A szertartás este 8kor kezdődött. A tengerparton, 4 fiatal ácsorgott. A menyasszony és a vőlegény, valamint a lány legjobb barátnője és annak barátja. Természetesen a pap sem hiányozhatott. A szertartás nem tarthatott tovább fél óránál, azonban az utolsó mondat, ,,Mostantól férj és feleség vagytok” Akkor, amit a fiatalok lelkükben éreztek. Ahhoz foghatót még soha. Ezt az érzést szavakkal nem lehet kifejezni. Majd elcsattant az a csók közöttük.
Csak a másik két fiatal voltak tanúi ennek a csodának. Teljesen titokban történt, úgy ahogy a fiatalok eltervezték. Távol a kíváncsi szemektől. Távol a hétköznapok sodrásától. Végre egy pillanatnak csak egymásnak léteztek. Végre csak ők ketten. És ahogy tervezték úgy történt minden. Este a tengerparton fogadtak örök hűséget egymásnak, az előtt a két ember előtt, akik számukra fontosak.