egy pillanat.....

Barátság? Élet? Szerelem? Álmok? Valóságérzet?
Mind mint csak szavak.
Barátok, akiket imádsz, akikkel jóban rosszban együtt vagy.
Élet amit te annak nevezel, közben meg csak egyik napról a másikra létezel.
Szerelem, amikor a gyomrod cigánykereket vet, mikor minden pillanatban vele lennél, mikor egyetlen csókjáért az ördögnek adnád a lelked. Mikor ő csak kinevet, és játszik veled.
Álmok, egy tovatűnő pillanat.
Valóságérzet, mikor azt kívánod csak egy álom legyen, és te villámgyorsan ébredj fel.

Barátok, mégis vannak. Kikkel a mindennapjaidat éled, kikre bármikor számíthatsz. Kik egy elsuttogott szóból, értik az egész mondatodat. Kik téged szeretnek. Téged aki igazából vagy. Akik akkor is veled vannak ha a világ kiközösít, mikor senkire nem vagy kíváncsi. Kiknek vállán kisírhatod magad. A hülyeségeid miatt nem nevetnek ki, hanem csak feléd nyújtják kezüket, és melletted vannak bármi is történik. Akik nem lebeszélni akarnak a döntéseidről, hanem megígérik, hogy veled lesznek akkor is, ha amelyik utat választod az nem a legjobb számodra. Akik a bajban, a boldogságban veled vannak. Kiknek őszinte mosoly jelenik meg arcukon ha téged meglátnak. Akiket elfogadnak olyannak amilyen vagy. Akiket te is szívből szeretsz.

Szerelem. Egy átverés. Mégis csodálatos érzés. Minden másodpercet megállítanál, mikor vele vagy. Soha ne múljon el az a bizonyos pillanat. Mikor egyetlen öleléséért meghalnál. Mikor egyetlen pillantásáért bármit megadnál. Mikor egyetlen csókjáért, egy érintéséért a lelked eladnád. Mikor ő az kire minden másodpercben gondolsz. Alig várod már azt a percet mikor újra az ajkain teérted jelenjen meg az a bizonyos mosoly. Mikor rád nevet. Mikor csak te kellesz neki. Egy sóhaj. Egy érintés. Egy másodperc, és te ismét szárnyalsz. Mikor elég ha a közeledbe van, ha megfogja a kezed. Mikor érzed az illatát. Mikor soha senki más nem kell. Csak ő. Egy nap is ismét vége. Mikor egész héten arra vársz, hogy láthasd, pedig tudod, hogy semmit nem érez irántad. Mikor még mindig reménykedsz. Mikor reméled, hogy megváltozik. Mikor bízol benne, hogy most. Most minden másként lesz. Mikor a bizalmad, a reményed egy lapra teszed fel. Fontos vagy neki. Persze. Erre az egy éjszakára. Mikor benned ismét él a remény. Mikor te megint megadod magad. Mikor reggel felébredsz. Ő fekszik melletted. És rájössz, hogy megint becsapott. Nem is ő. Te hazudtál saját magadnak. Hazudtál, mert hittél benne. Hittél abban, hogy talán most. Talán egy apró dobbanás lesz a szívében. Egy ici pici reménysugár miben még mindig bízol. Azonban ahogy az éjszaka utolsó halovány derengése is eltűnik, helyébe a tündöklő nap köszönt be, a te szívedbe azzal a pillanattal költözik a sötétség. Ismét csak egy éjjel. Ismét egy csalódás. És te megfogadod hogy ez volt az utolsó. Egy utolsó alkalom, mikor megalázott. Egy utolsó mikor neki volt jó. Mikor azt tehette veled amit akart Azonban ahogy telnek a napok. A fájdalom szűnik, és a hiányérzet lép első helyre. Mikor hiányzik. Mikor szereted. Mikor az sem érdekel, ha egy éjszaka, de akkor is legalább addig boldognak érzed magad. Ennyi amit még remélhetsz. Így telnek a hetek, és te vagy rádöbbensz, hogy csak kihasznál, vagy egy burokban élsz tovább.